2010. szeptember 30., csütörtök

Sherlock - A rózsaszín rejtély




Sherlock Holmes örök és halhatatlan. Ezt nem győzöm ismételgetni...

Ezúttal a BBC készített egy sorozatot, aminek ugyan csak három része készült el, de talán lesz majd folytatás. A három rész mindegyike kb. 90 perces. Nálunk még nem vetítették, de hála az internetnek, feliratos formában már elérhető. Egyenlőre az első, A Study In Pink (A rózsaszín rejtély) című részt néztem meg.
Előzőleg olvastam, hogy ezúttal a régi kort ötvözték a modernnel, de arra nem számítottam, hogy Sherlock és Watson ezúttal mobiloznak, neteznek. Az első néhány percben meghűlt bennem a vér, amikor ezeket megláttam, de aztán átadtam magam a történéseknek, és úgy érzem, hogy végre egy klassz sorozat készült, még ha ilyen rövidke is. Legalábbis az első rész nekem nagyon bejövős volt.

Már a film elején négy öngyilkosság tanúi lehettünk. Két férfi illetve két nő vett be valamit, ami a halálukat okozta. Minden öngyilkosság felett értetlenül állnak, hiszen látszólag az illetőknek semmi oka nem volt rá. A rendőrség azonban mégis nyomozni kezd - Lestrade felügyelő vezetésével - aki valójában sorozatgyilkosságra gyanakszik. A negyedik áldozathoz már Sherlock-ot is odahívja, hogy segítsen a nyomozásban, hiszen köztudott hogy amikor a rendőrség már nagyon nem tudja mi tévő legyen, akkor jól jön nekik Holmes!

Mindeközben megismerjük Dr. John Watson-t, az Afganisztánban megsérült katonaorvost. Először annyit tudunk meg róla, hogy blogot ír, pszichiáterhez jár, és kiadó lakást keres. Egy ismerőse hozza össze őt és Holmes-t (aki szintén lakást keres). A bemutatkozás nagyjából úgy zajlik, ahogy az eredeti könyvben meg van írva. Azaz Holmes az első pillanatban szinte mindent tud Watsonról (később elmagyarázza hogy mit miből következtetett), Watson pedig nem tudja eldönteni, hogy mivel foglalkozhat Holmes. Hamarosan persze megtudja, hogy tanácsadó detektív, így a negyedik halotthoz már együtt mennek, és együtt kezdenek nyomozni.

Nem véletlen a sok modernizáció, hiszen Sherlock szinte minden mai kütyüt (internet, mobil, gps) igénybe vesz a nyomozás során. Természetesen valóban gyilkosságról van szó. A sorozatgyilkos nyomába erednek, egy taxit üldöznek, ám amikor utolérik, döbbenten látják, hogy nem az illetőt keresik.
Később aztán kiderül, hogy mégis jó taxi után futottak, csakhogy nem az utas, hanem a taxi vezetője a gyilkos. A taxisofőr, aki a legjobban tud "vadászni" a legforgalmasabb helyen, és akit senki nem néz meg igazán, hiszen ő mindenki számára csak egy tarkó. Sherlock-ot magával csalja, és egy elhagyatott helyen elmondja neki, hogy van egy megbízója, aki egyben Sherlock rajongója. Ez a megbízó egyben "szponzor" is. A férfi ugyanis elvált, gyerekei a volt feleséggel laknak, s mivel a férfi aneurizmás, és már nem sok ideje van hátra, ezért így gyűjt egy kis örökölnivalót a gyerekeknek. A szponzor ugyanis minden haláleset után sokat fizet neki. Most maga Sherlock lenne az áldozat ugyanazzal a módszerrel, ahogy a többi négy ember. Két fiola, mindegyikben egy-egy bogyó. Az egyik halálos, a másik nem. A "kuncsaft" választhat, hogy melyiket veszi be, a másik a taxisra vár. Ha nem akarnak választani akkor a férfi lelövi őket. No persze Sherlock kiszúrja, hogy a pisztoly nem igazi, és arra is hogy melyik bogyó nem halálos. De azért az utolsó pillanatban megérkezik Watson, aki egy másik épület ablakából veszi észre őket, és csak az utolsó pillanatban (amikor már Sherlock bevenné a bogyót) lövi le a taxist. Sherlock még megtudja a "rajongó" nevét is: Moriarty.
Ez mondjuk nem ért meglepetésként, hiszen a regényekből tudom jól, hogy Moriarty volt Holmes egyik legveszélyesebb és legnagyobb ellenfele, tehát valamilyen szinten már vártam a nevét.

Az újraértelmezett sorozatban ez volt tehát Sherlock és Watson első közös ügye. Kíváncsian várom a másik két részt is, amint lehet megnézem őket.

Tetszik nekem ez a sorozat. Tényleg jól ötvözi a régi és modern hangulatvilágot. Pl. a Baker Street első ránézésre teljesen olyan volt, mint Sherlock korában (amit megszoktunk), de oda tökéletesen passzolóan megjelent néhány modernebb épület. A lakásukban szintén inkább régimódi berendezés volt, de valahogy nem ütött el tőle a laptop és egyéb mai találmányok. Ezt jól ötvözték a készítők. Az aláfestő zene itt-ott a Robert Downey Jr.-féle film zenéjére emlékeztetett, de volt néhány motívum ami a Jeremy féle sorozat zenéjére emlékeztetett inkább.

A főszereplő Benedict Cumberbatch is szimpatikus, jól játszott. A Watson-t alakító Martin Freeman illetve a Lestrade-t játszó Rupert Graves szintén nagyon szimpatikus. Remélem a következő két rész sem okoz csalódást. Mert eddig nagyon klassz a sorozat, lendületes, érdekes, modern, de nem az idegesítő formában. Gratula a készítőknek!!!

2010. szeptember 25., szombat

Shoscombe hercege DVD borító


Néhány országban a Shoscombe hercege olyan DVD borítóval jelent meg, amelyen Jeremy Brett mellett Jude Law látható. Okos húzás volt az addigra népszerűvé vált Jude fotójával (is) eladni a lemezt, még akkor is, ha a szerepe nem mondható valami nagynak ;)

Jude Law "egykor és most"






Jude Law 1991-ben már szerepet kapott egy Sherlock Holmes filmben, méghozzá Jeremy Brett mellett. A Sherlock Holmes naplója címen futó évad, Shoscombe hercege (Shoscombe Old Place) című részében játszott egy lovászfiút. Lám-lám, ki gondolta volna, hogy közel 20 évvel később már Dr. John Watson-ként fog tetszelegni a mozivásznakon ;)

Sherlock Holmes (2009)


Bízom benne, hogy Jeremy Brett nem haragudna meg, ha látná, hogy az emlékére készített blogon megint egy olyan Sherlock Holmes filmről írok, amiben nem ő játszotta a címszerepet.

A Guy Ritchie által rendezett mozit még év elején láttam, letöltve, mozis verzióban, nem túl jó minőségben. Szerencsére azóta DVD-n is kijött, méghozzá - többek között - szép, extrákkal rendesen ellátott, dupla lemezes formában, mindez szép kartonpapírba bújtatva.

Anno a triumblogon már írtam a filmről, de itt sem szeretném szó nélkül hagyni... Meg kell mondanom, mégiscsak jó minőségben az igazi a filmnézés, dehát van olyan, hogy az ember nem bír magával, és időnként beiktat egy-egy mozis verziós nézést.

Már a film eleje nagyon tetszik, amikor a macskaköves úton "barangolva" látjuk a filmforgalmazó cégek nevét. Utána pedig azonnal megismerhetjük a két főszereplőt, rögtön bepillantást nyerünk Holmes csavaros észjárásába. Az sem marad titok, hogy a verekedésben kitűnően helyt áll, és a csípős megjegyzései is mindig rendben vannak. Néhány jelenet erejéig felbukkan Mrs. Hudson, a házvezetőnő, akinek tulajdonképpen sok fontos szerepe nincs a filmben, de dícséretes, hogy nem hagyták ki ezt a karaktert, aki ugyanúgy hozzátartozik a Holmeshoz, mint hű társa, vagy mint a Baker Street 221/b felirat a bejárati ajtón. A Scotland Yard nyomozója, Lestrade felügyelő is szerepel a filmben, no persze - ahogy azt megszokhattuk - a nyomozásban most is előtte jár néhány lépéssel Holmes.

Holmes ezúttal a természetfölötti képességekkel felruházott Lord Blackwood után nyomoz, akit sikerül is letartóztatni, kivégzik, ám nagy megdöbbenésre feltámad: a temetőőr szeme láttára sétál ki a sírból. A nyomozó tehát megkapta a leckét, mindeközben megkörnyékezi Irene Adler, az egyetlen olyan nő, aki iránt Holmes érdeklődést tanúsít. No persze nem a nőiessége, hanem az esze miatt, hiszen ő az egyetlen olyan nő, aki valaha is túljárt a nyomozó eszén. Mindeközben Watson nősülni készül, szóval összejöttek a dolgok a detektív háza táján. Ő persze minden szálat elvarr, mindent megmagyaráz - ha kicsit összecsapottan is - de minden titokra fény derül. A bűncselekmények hátterében Holmes egyik legnagyobb ellenfele, Moriarty professzor áll. A film befejezése pedig folytatásért kiált. Ha jól tudom, már folynak az új Sherlock Holmes film előkészületi munkái... Talán jövőre ismét a moziban üdvözölhetjük a nyomozót. Én mindenesetre kíváncsian várom a folytatást, és örülnék neki, ha ezúttal szemtől szemben is láthatnánk majd Moriarty-t (kíváncsi lennék, ki játszaná...).

A szereplőkről:
Robert Downey Jr. (Sherlock Holmes) - RDJ-t elég sok filmben láttam eddig, és szinte mindegyikben nagyon tetszett. A Vissza a suliban kissé idióta Derek-jeként ugyanolyan jó, mint a nagy hős, Vasember "páncéljába" bújva. Tényleg tehetséges, sokféle szerep és karakter jól áll neki. Sherlock megformálásában sem volt semmi hiba, sőt, szerintem rajta még Jeremy Brett is jól szórakozott volna.

Jude Law (Dr. Watson) - Na ő már kevésbé tetszett, mert kevésbé volt Watson-on. Valahogy látszik is, hogy a filmet inkább RDJ viszi, de azért Watson beszólásai is rendben voltak. Érdekesség, hogy szinte még kisfiúként játszott Jude Law a Jeremy Brett-féle sorozatban is. A Shoscombe hercege című részben ő volt a lovászfiú :) Szívesen megkérdezném tőle, milyen emlékei vannak a sorozat forgatásáról, illetve Jeremy-ről. Csodálom is, hogy most a film kapcsán senki nem tette fel neki ezt a kérdést. Vagy csak én nem tudok róla... :)

Rachel McAdams (Irene Adler) - Számomra ő nem túl szép, és őszintén megvallom annyira okosnak sem tűnik se arcra, se tekintetre. Nem is értem hogy került ebbe a filmbe. Ő inkább olyan "szódával elmegy" kategória.

Mark Strong (Lord Blackwood) - Ő viszont tökéletes választás volt a sejtelmes gonosz szerepére. A külseje, a tekintete, mind nagyon ott van. Félelmet, borzongást keltő, de valahogy mégis vonzó. Még akár Dracula-ként is el tudnám képzelni ;)

Eddie Marsan (Lestrade felügyelő) - Vele is elégedett voltam. Bár túl sokat nem szerepelt, de tökéletes volt a kicsit nehéz felfogású, de önmagát nagyra tartó "hivatalos szerv" szerepében.

Kelly Reilly (Mary Morstan) - Eredetileg a Négyek jele esetekor találkozik vele Watson, és természetesen Holmes is, így ebben a filmben fura volt, hogy egy étteremben mutatta be őket Watson egymásnak. Az is fura volt, amikor Watson az apósához készült teázni, hiszen a nő apja már akkor nem élt, amikor - az eredeti történetben :) - felkereste Holmes-ékat. Külsőre egyébként tetszetős hölgy, szerintem tökéletes ábrázolása a regény-beli Mary-nek. A színésznőt eddig a David Suchet-féle Poirot sorozat Cipruskoporsó című részében láttam, ahol Mary Gerrard-ot alakította.


A helyszín:
Ezzel tökéletesen elégedett vagyok. Szerintem szenzációsan életre keltették az akkori Londont, amikorra az eredeti Sherlock történetek datálódnak. A Jeremy-féle sorozat sikeréhez is nagyban hozzájárult a szinte tökéletes városkép. Bár azt sajnálom hogy Holmes lakását mindig csak rendetlenül láttuk...
Az utcakép, a kissé sötét város, a macskakövek, a lovaskocsik, ruhák mind nagyon rendben voltak. A díszletért felelős munkatársak nagyon jó munkát végeztek!


A DVD kiadás:
Itthon szimpla és dupla lemezes DVD, illetve blu-ray lemez jelent meg. Mint már említettem, én a dupla lemezes kiadást szereztem be, ami egy szép papírtokba van csúsztatva. Nem a hagyományos, vékony fekni van ráhúzva, hanem kicsit vastag, fényes papírborítója van. Maga a DVD tok sajnos a napjainkban egyre elterjedtebb fekete tok. Jobban örültem volna az átlátszónak, ahol a lemezek alatt is kaphattunk volna egy-két képet. A filmet illetve az extrákat tartalmazó lemezek viszont picture dics mindkettő, úgyhogy nagyon nem lehet okunk panaszra. Míg a filmes lemezen Holmes és Watson, addig az extrás lemezen csak Holmes látható, tehát legalább erre adtak, hogy ne teljesen egyforma legyen. Egyébként szép, igényes, méltó kiadás, a külső papírtok sem sérülékeny.

2010. szeptember 19., vasárnap

Sherlock Holmes vs. gumiszörnyike


Ahogy azt már a beharangozóban is említettem, ezen az oldalon nem csak és kizárólag Jeremy Brett-el, hanem az általa oly sikeresen és hitelesen életre keltett detektívvel - Sherlock Holmes-al - kapcsolatos élményeimet is szeretném megosztani.

Ez a (sajnos Brett-mentes) élmény most nem más, mint az idén készült Sherlock Holmes és a lángoló város című alkotás. Alkotás azért, mert filmnek nevezni enyhén túlzás...

Úgy tűnik, a készítők valami fantasy-akciót akartak kreálni, az már más kérdés hogy ez még egy rossz mesének is nehezen megy el. Arról nem beszélve hogy ha ilyesmit készítenek, minek az egészbe Sherlock-ot keverni??? Ja, hogy mert más kitalált névvel nem vitték volna az emberek ezt a dvd-t? Na, valami ilyesmiről lehet szó...
Az eredeti Holmes novelláknak nem sok köze van a filmhez, még annyi sem, mint a Robert Downey Jr.-féle Sherlock filmnek. Itt tényleg csak a nyomozópáros neve kellett ahhoz, hogy az emberek némi érdeklődést mutassanak iránta...

A film elején próbálnak valamit bemutatni Holmes csavaros észjárásából, abból, hogy szimpla következtetéssel mennyi mindent meg tud fejteni, de a film többi részében erre nem nagyon lesz sem szükség, sem példa.
Sherlock ellenfele ugyanis most nem más, mint egy dinoszaurusz, ami itt-ott felbukkan, és riogatja a népet, míg nem egy szép nap maga Sherlock és Watson is találkozik vele egy parkban sétálgatva (igaz Sherlock azért indult útnak, hogy pipadohányt vegyen - nem tudtam hogy anno Londonban ezt parkokban árulták... :PP).
Szóval szembenéznek a nagy szörnnyel, majd elkezdenek utána nyomozni. Természetesen a Scotland Yard nyomozója, Lestrade felügyelő is a szörny nyomába ered, nem túl kedvesen fogadva, hogy útja és Holmes útja időnként keresztezi egymást. Holmes rájön, hogy a szörny gumiból van, tehát nyilván valaki úgy kreálta, majd megtalálja a gyárat, ahol készült, aztán megtalálja a bűnözőt is, aki ennek segítségével akarja felégetni a várost és megölni a királynőt. A készítők biztos hatalmas nagy csavarnak gondolták, hogy ez a bűnöző nem más, mint Holmes bátyja (a novellák szerint is volt Holmes-nak bátyja, de természetesen nem volt bűnöző!!!!), akinek egy nő segített.
Lestrade-t túszul ejtve és egy nagy fekete sárkányt eleresztve, majd léghajóra szállva akarta tettét véghez vinni.

Egyszerűen röhejes volt (vagy inkább szomorú???) ahogy Sherlock a saját bátyját léghajón üldözte.
A film végére a rossz természetesen megkapta a maga büntetését.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy ennek a bugyuta történetnek - a neveket leszámítva - a világon semmi köze a Conan Doyle által kitalált történethez és szereplőkhöz.
Ez a film egyszerűen egy vicc... És akkor még nem is szóltam a szereplőkről.

Ben Syder (Sherlock Holmes) valószínűleg egy kis senki a filmes iparban, hiszen nulla filmográfiával rendelkezik, tehát mégcsak egy néhány perces szerepe sem volt semmiben. Egyszerűen felháborító egy ilyen valakit alkalmazni a nagy detektív szerepére. Vajon hogy került ebbe a filmbe? Valamelyik készítőnek a haverja (esetleg több??).

Gareth David-Lloyd (Watson) legalább szerepelt néhány sorozatocskában.

A Holmes testévérét alakító Dominic Keating legalább felbukkant olyan sorozatokban is, mint a Hősök, Szökés, vagy CSI: NY.

A dinoszaurusz és a sárkány nemhogy félelmetes nem volt, de látszott rajtuk, hogy mennyire műanyagok. Ezeket szerintem valahol a Jurassic Park selejtraktárában guberálták össze. A Holmes testvérét alakító páncél szerű ruha pedig szerintem a Vasember kelléktárában lapulhatott, mint első próbálkozás után azonnal kidobásra ítélt jelmez.

A film annyi kerettörténetet kapott, hogy az idős Watson (akinek elmondása szerint már nem sok lehet hátra ezen a földön) elmeséli az egészet Miss Hudson-nak (gondolom Holmes házvezetőnője, Mrs. Hudson valamelyik leszármazottja). Elmeséli, merthogy erről az esetről senki nem tud, és úgy érzi, hogy mostmár meg kell tudnia a világnak azt, amiről Holmes anno úgy tartotta, hogy még nem érett meg erre a világ.

Szomorú, hogy 2010-ben ennyire telik, és csak ilyen Holmes filmmel sikerült kirukkolni. A kevesebb néha több alapon lehet jó lett volna, ha ez a Zs kategóriás stúdió nem áll neki Holmes filmet gyártani, nem akarja lekoppintani a Guy Ritchie féle tavalyi filmet, hanem ha már egyszer újramodernizálás, akkor legalább Ritchie-nek meghagyja a lehetőséget, hogy valami újabb nagyszabású Holmes filmmel jövőre is kirukkoljon. Abban legalább Robert Downey Jr. lesz a címszereplő, aki jónéhány filmmel bizonyított már...

Azt hiszem jobb, hogy ezt a filmet Jeremy Brett már nem érte meg :(((

2010. szeptember 12., vasárnap

Az utolsó fotók egyike




Jeremy 1995. szeptemberében

Az utolsó Sherlock Holmes forgatás


JB kiolvasta A karácsonyi doboz forgatókönyvét, és innentől kezdve mindig egy nővér volt mellette. June Wyndham Davies elmondta nekem, Jeremy tájékoztatta, hogy csak minden második nap képes forgatni - ez egy olyan megszorítás volt, ami a forgatás időbeosztásának és határidejének felborulását jelentette.
A karácsonyi doboz talán az egyik legjobb rész az utolsó sorozatból. És nemcsak azért, mert itt JB hasonlított a régi Sherlockra, hanem azért is, mert remek a történet. A nyitó jelentben öröm látni és megható, ahogy Edward Hardwicke és Jeremy Brett, a két legendás Baker street-i lakos utoljára együtt ül a nappaliban. Láthatjuk a nagy detektívet és életrajzíróját a tűz mellett, mindketten pipáznak, és a régi barátok épp egy rablási ügyről társalognak. Edward Hardwicke fáradhatatlanul megvalósítja az ideális Watsont, és Brett majdnem teljesen visszatér ahhoz a huncut és arrogáns viselkedéséhez, amivel érezteti barátja iránti szeretetét. Remek a kapcsolat Mrs. Hudson és bérlője közt, csak egy valakit hiányolunk: Colin Jeavonst. Lestrade nincs jelen búcsúzóul.
Ebben az epizódban Brett újra találkozik Joanna Daviddel, aki a feleségét játszotta a BBC Rebecca produkciójában...
Nem sokkal a forgatás befejezése után Jeremy ismét kórházba került. Mikor Sherlock Holmes emlékiratait bemutatták Angliában, a férfi, aki Sherlock Holmes volt, nem láthatta utolsó sorozatát, mert olyan betegekkel volt egy kórteremben, akik másik csatornát szerettek volna nézni.
A mindig előzékeny Jeremy Brett belenyugodott választásukba...

(Részlet David Stuart Davis: Dancing In The Moonlight c. könyvéből)

1995. szeptember 12...


Részlet Linda Pritchard, Jeremy Brett barátjának könyvéből:

Az ébresztő óra keltette. Linda nagyon fáradt volt, még csak 6 óra volt. Ahogy kezdett észhez térni, furcsa érzése volt, emlékezett rá, hogy beszélgetett Jeremyvel a szobájában, de aztán mintha Jeremy bejött volna a szobájába, de ebben nem volt biztos. Felöltözött, 6 óra, ilyenkor már Jeremy is fent van. Lement hozzá, úgy döntött tényleg nem megy ma dolgozni. Leért a konyhába, Jeremy nem volt ott. A szíve úgy elkezdett verni, hogy majd kiesett, tényleg csak álmodta, hogy Jeremy a szobájába ment. Megnézte a dolgozó asztalánál, ott sem volt. Félt. Bement a nappaliba és látta, hogy Jeremy a kanapén fekszik, mintha aludna... de nem aludt. Sírni sem tudott hirtelen.
Közelebb ment és meglátta a kis asztalon a csésze teát, hát nem álmodta, Jeremy tényleg elköszönt tőle. Ekkor már zokogott. Jeremy mellé térdelt, talán mégiscsak alszik. Megfogta a kezét, de nem mozdult. Linda is csak annyit mondott:
- Good-bye, darling.
Nem tudta, mit kell most csinálni. Felhívta a sürgősségit, rohammentő jött, aztán jött két rendőr és Jeremy háziorvosa. Lindával maradtak, míg megérkeztek a szülei. Linda hívta fel a családot és hozzátartozókat, de Davidet [JB fia] nem merte, hisz az apja előző nap még beszélt vele, nem bírta volna elmondani, így inkább Anna Massey-t [JB első felesége] kérte meg, hogy mondja el a fiának, hogy Jeremy meghalt.

1995. szeptember 12-én hajnalban Jeremy lement a konyhába teát készíteni, majd ledőlt a nappaliba a kanapéra, és elaludt...

1995. szeptember 11...


Jeremy Brett beszélgetése orvosával, a halála előtti napon:

- Csalódott vagyok, hogy véget ért a karrierem. Az emberek, akik csodáltak engem, mint színészt, őket mind a barátaimnak tartom... oh, de szeretnék csak még egy előadást tartani nekik, hogy megköszönhessem a támogatásukat. Úgy érzem, nem adtam eleget.

A doktor hosszasan és keményen nézett Jeremyre, aztán megszólalt:
- Jeremy, elfelejtette, hogy minden Sherlock Holmes epizód megvan nekünk videókazettán? Akkor nézhetjük meg, amikor csak akarjuk. Az előadásai meg vannak örökítve az utókornak és ez csodálatos.

Jeremynek nem volt videólejátszója, így ez eszébe sem jutott. Hirtelen újra felragyogott:
- Hát persze, - mondta és az élet visszatért a hangjába. - Ezt elfelejtettem. Akkor most már nyugodtan megpihenhetek.

Jeremy Brett fája






2007. március 30-án a londoni Nemzeti Színház és a The Sherlock Holmes Society tagjai egy gesztenyefát ültettek Jeremy tiszteletére Clapham Common-ban. A felső kép 2007. március 30-án, az alsó pedig két évvel később 2009. áprilisában készült.

2010. szeptember 2., csütörtök

Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája


Kétségtelenül A sátán kutyája Arthur Conan Doyle legismertebb műve. Legalább a címével biztos találkoztak már azok is, akik nem Sherlock Holmes rajongók, de még csak nem is lelkesednek különösebben a krimi iránt. Talán sokan még azt sem tudják pontosan, hogy ez egyáltalán Sherlock-történet.
Számos filmváltozat készült a filmből, természetesen Jeremy Brett főszereplésével is forgattak egyet 1988-ban. Legutóbb 2000-ben és 2002-ben is készült egy-egy film, tehát látszik, hogy a mai napig népszerű és hálás feladat ebből a regényből filmet készíteni.
De én most magával a könyvvel szeretnék egy picit foglalkozni; többek között azért is, mert a nyár folyamán - immáron többedszer - újraolvastam. Lehet, hogy csak én vagyok ilyen "elvetemült", de attól függetlenül, hogy ismerem a végkifejletet, nekem minden olvasáskor ugyanolyan izgalmas a könyv, mint amikor először olvastam.

A sztori szerint Sir Henry Baskerville éppen elfoglalni készül örökségét, egy hatalmas kastélyt, ami meglehetősen kietlen vidéken van. Félelmetes, borzongatós hely. Nemcsak azért, mert a legközelebbi szomszéd több mérföldnyire lakik, és nemcsak azért, mert a kastélyt a sűrű láp veszi körül, hanem azért is, mert Sir Henry nagybátyja a kastélyon kívül lelt szörnyű halált egy éjjel...
A családot ugyanis egy legenda tartja rettegésben, ami évszázadokra nyúlik vissza. Annak idején a család egyik őse, Hugo Baskerville elrabolt egy fiatal nőt, aki - miután sikerült megszöknie - átkozta meg a Baskerville családot, s a család sok tagja halt meg a lápon, halálukat pedig egy hatalmas, sátáni kutya okozta.

Sir Henry tántoríthatatlan, mindenképpen be akar költözni a kastélyba, modernizálást tervez, ám miután egy figyelmeztető levelet kap, és félpár cipőjét ellopják, Sherlock Holmes-hoz fordul segítségért. Holmes - mivel neki sürgős és halaszthatatlan ügye van Londonban - Watsont bízza meg azzal, hogy testőrködjön az ifjú örökös mellett, és soha egyetlen percre se hagyja egyedül. Ketten utaznak le hát a kastélyba, ahol a Barrymore házaspár várja őket, akik nagyon régóta szolgálnak a családnál. Már ők ketten is gyanúsak a furcsa viselkedésükkel, ráadásul egy nagyon veszélyes szökött fegyenc, Selden is rettegésben tartja a környéket, akik a lápon rejtőzik. Közben Sir Henry megismerkedik a hozzá legközelebb eső szomszédokkal, a lepke-bolond (gyűjtő) Stapleton-nal és húgával. A lánnyal azonnal vonzódni kezdenek egymáshoz, s mivel Sir Henry mindenképpen jó parti, meglehetősen furcsállja, hogy a lány bátyja hirtelen haragra gerjed, amikor kettesben találja őket (séta közben).

Már így is épp elég a rejtély. Ráadásul mind Watson, mind Sir Henry hallanak éjjelente kutyavonyításra emlékeztető, ördögi hangokat. Amikor aztán egyik éjjel a lápon a holdfényben egy vadidegen embert is meglát egy pillanatra Watson, csak abban bízik, hogy Holmes végre megérkezik, és végére jár ennek a sok furcsaságnak.

Természetesen Sherlock Holmes-ban nem kell csalódnunk. Megoldja ezt a furcsa esetet is, fény derül a különösen félelmetes kutya titkára.

Ebben az olvasmányos regényben szinte mi is a hatalmas kastélyban, a kietlen és titokzatos lápon érezhetjük magunkat. Aki szeret egy picit borzongani, szereti az izgalmakat, szereti az ilyen különleges helyeket - akár Sherlock Holmes rajongó, akár nem - annak csak ajánlani tudom ezt a könyvet.